Things on my mind

The Facebook dislike button

2011-05-18T06:33:00.000-07:00

In recent days, my Facebook wall was full with messages that a new dislike button is available and that I should try it out. I would like to give a short comment on this. First of all, I must say that those who got trapped by this spam didn't understand anything about the underlying principles of social platforms.
A dislike button will never be implemented by Facebook, as social relationships need an ecosystem that is built on positivity. A dislike button goes against all of that and would only promote negativity. Imagine the situation, where a friend is sick, missed an exam, is late or angry. What would be the meaning of a dislike for such a status message? Well, nothing. Instead, there is the possibility to comment and express your sympathy. A dislike without explanation is completely meaningless. However, this is not the case for a like, as it creates an implicit social proximity between you and your friend. More concretely, no explanation is needed.
There is also a different dimension for the fact, that social media sites try to build ecosystems that are based on positivity. Yes, you guessed it. Revenue.
Revenue goes beyond the desire of social media sites to connect people in a positive fashion. Company pages and sponsored ads build up the revenue for Facebook. Now, if half a billion of people would dislike such ads, that cost a company a huge amount of money to promote, what would be the business for Facebook?
So, my dear friends, first think before being trapped by dislike buttons and spams that claim, they will tell you who viewed your profile. None of them will ever exist. For the second, I will let you guess why. Put it in a comment.

The power of social media

2011-02-05T14:50:00.000-08:00

I know that I am not that active in blogging anymore.

The main reason for this is basically a lack of time. I must confess that I have huge respect for people who, after a hard day at work, get home eventually and still find the energy to write an interesting post. I always imagined a way of including in a blog post some information about my current state-of-mind, so here it is this time manually (in the near future, this should become automatic). I have just made a green tea (Twinings of London) and I am thrilled by the fact that Arsenal lost a game where the were leading by 4 goals. And right now I fell my mind like if it were patrolled by a thousand police cars with the sirens turned on (I just emptied 1,5 L of Coca Cola) and I have been playing with an ipad for a day now. It is a great gadget, but sometimes when I play a youtube video, it suddenly stops. No idea why.

Actually I think that there is a kind of gene responsable for a desire for apple products. Otherwise how could you explain the fact that after getting a Macbook, now I am constantly thinking about getting an iPhone and an iPad. And this, knowing the fact, that they are quite expensive. Let's call this the "Apple Gene". One they scientists will discover it. Then, I become famous. Actually, I wanted to speak about the power of social media.

The current situation in Egypt and previously in Tunisia is the best demonstration of how it can synchronize people. Twitter was a key in both cases. People can share short messages, which immediately arrive to millions of people. This is a golden age for journalism, as each person possessing a smartphone can become one. And there is no way to stop them.

A new year just started

2011-01-01T06:42:00.000-08:00

We are in 2011. 2010 is over and a new year just started.

I hope we will have a better year with less news about the economic problems Europe is facing right now. Also, I am looking forward to less disasters, like for example the earthquake in Haiti or the volcano in Island. As for ourselves, I didn't really make any plans for the upcoming year. I really liked the idea to define 2011 in 3 keywords, areas in which you would like to invest most of your energy.

So here some ideas for it. I will let you know my choice soon.

Happy New Year!

Summer in France

2010-07-31T04:34:00.000-07:00

Image via Wikipedia

I know it is not nice to write critics about the country you live in, but this time I am really angry. It is summer time, altough it has been raining for a week, end of July, middle of Summer and ... France.
What do I mean with that?
Well, the fact that everything stops for two months, until the beginning of September. Lots of people go on holidays, activity traditionally called "Départ en vacances". There are people who leave in July and come back in the beginning of August, those who leave in August and come back in September and those, who leave for the entire summer.
This is very nice and I completely agree that holidays are necessary. They put people in new situations, which can generate new ideas and be a source for relaxation and family get-together.
The only issue I do not agree with concerns services. Take for example public transportation. During Summer, they introduce the so called Summer Timetable. This means that 50% of trains, buses are removed. In order to get to work, generally it takes for me 40 minutes. During Summer this changes to 1h, 1h30. The same applies to other services: banks are closed on Saturdays so if you want to have some stuff done, you need to leave work earlier. Doctors are on holidays, so basically it is forbidden to be ill during Summer and the list continues.

I will ask people if this is similar in coutries. I mean, come on guys, if you cut services during summer, why the ticket prices, social services taxes are not cut off also? This is not fair.

60 Years of European Union

2010-05-09T01:52:00.000-07:00

Image via Wikipedia

Today, Europe celebrates Europe. On the 9th of May 1950, Robert Schuman presented his proposal on the creation of an organised Europe, indispensable to the maintenance of peaceful relations.

This proposal, known as the "Schuman declaration", is considered to be the beginning of the creation of what is now the European Union.

Today, the 9th of May has become a European symbol (Europe Day) which, along with the flag, the anthem, the motto and the single currency (the euro), identifies the political entity of the European Union. Europe Day is the occasion for activities and festivities that bring Europe closer to its citizens and peoples of the Union closer to one another.

However, Europe is also facing a series of issues that are generating serious concerns about its future. Take the example of Greece. Developed countries needed to negotiate a plan to save this country from an economic disaster. Concerns rise about a possible propagation of this problem to other countries, like Portugal, Spain or some countries in Eastern Europe.

The other problem is about one the fundamental pillars of Europe, the Catholic Church, as it has been prooved that several priests and even bishops are involved in pedophilia scandals. There are several testimonies from victims, but also some cases are revealed from inside the church, which is extremely dangeroues for the moral dignity of the institution.

As a conclusion, I think that Europe must seriously reconsider its foundations, its moral values and its future. The Catholic Church must clarify this situation and start a new age, whith clerics capable of respecting the teachings of the Scriptures. Also, the European Union needs new institutions and regulations to stop a possible propagation of the economic disaster in Greece.

Some related articles

Small worlds

2010-01-28T15:33:00.000-08:00

Image via Wikipedia

A miracle happened today. I am currently at a conference in Hammamet, Tunisia and as always, there was the social event tonight. I wanted to meet new people so I decided to sit at a table, where I didn't know anyone. And actually this just confirmed one of my intuitions.
It actually turned out, that one person at the table was also from my country. This was the first surprise. Another visited the country for a conference recently. However, the biggest surprise was when we all came back to the hotel and realized that our rooms were all neighbors.
Isn't this just incredible? You sit to a table to meet new people, but then it turns out that they are closer to you that you would have imagined? This is the small world effect.
So the question is: is there a hidden attraction between people who have something in common, without actually knowing each other? (e.g. visited the same place, come from same country, live close). I think yes, after this event.

The Miracle

2010-01-24T08:58:00.000-08:00

Image by United Nations Development Programme via Flickr

I wanted to share with you my feelings about this miracle. Today, the eyes of the whole world are on Haiti, a country devastated by earthquake, 11 days ago.
And yet, the miracle happened. Just watch this video and you will understand what I am talking about. According to CNN, french rescue workers managed to pull out a 24 years old man from the rubble of a hotel. Amazing, but he was in some kind of facility where he could find water and some food during the 11 days.
I think this is just a miracle, and I have nothing else to add. It is a living proof, that even in the hardest imaginable conditions, there is always hope. Therefore, I encourage you to donate for Haiti, using one of the several possibilities, like Unicef, also suggested by Szilard.

This is a moment, where all humans must be united and help rebuild this country. Such kind of disaster can happen anywhere, therefore, solidarity and a quick reaction from all is very important.

Disaster in Haiti

2010-01-14T11:54:00.000-08:00

Image by Getty Images via Daylife

I just watched the news and I am shocked by images from the capital of Haiti. This was not a good start for 2010. For those who watched CNN today, you know what I mean. The whole capital is destroyed and people are on the street seeking for their family under the ruins.
Such images are hard to understand.
France, the USA are among the first countries to send military for security and medical facilities to treat the wounded. French president even called for an international conference on the reconstruction of the devastated country.
There is also a huge effort on Twitter for collecting money.
I really hope this year will not be like this. These people did not deserve such a disaster.

World Wide Web: The Future

2010-01-13T03:25:00.000-08:00

Image via CrunchBase

The web has been going through lots of changes recently. However, I think the biggest milestones are represented by the social web, semantic web and real time web. The social web is of course all your social networks, like Facebook. These systems allow you to create a profile, share information, activity and stay connected with your friends or family. In the category social web, we can include also everything related to tagging: social bookmarking systems (like delicious) , photo tagging (like Flickr, Picasa) or people tagging.

The semantic web is a different issue. I would say that it is an initiative to better understand the huge amount of content on the web and to better interlink information. It is an additional layer on the web, allowing 3rd party applications to understand the content provided by users. Technologies like RDF, RDFa, OWL are in this category.

The third and most recent milestone is without any doubt, the real time web. I would define the real time web as the web where everybody becomes a journalist. Twitter is the key application here. You see or read something interesting, and you share it with your followers. If they like it, they retweet it. So your content can actually navigate from user to user, promoting you, since you appear in the tweet as the content provider.

Why is this important? As everybody becomes a journalist, Twitter becomes the heart of the ecosystem on the web. Take the recent huge earthquake in Tahiti last night. Tweets come from everywhere to ask people donate for the people there. For example:

MIC_09: RT @wyclef: Haiti is in need of immediate AID please text Yele to 501501 & donate $5 for earthquake relief. > To the few US followers I have

I think this is a major step, as even search engines integrate now results from Twitter. This is called social search, because behind the provided content there is actually a human being and it is recent.

As a researcher, I am always thinking about the next step. So what will be the next step for the evolution of the web. I am not giving an answer here, just a hint: a think we must bridge the gap between semantic, social and real time web!

As a final note, I would like to recommend you a content recommendation engine, called Zemanta. It helps you enrich your blog or other content with photos, links, and additional content. Every link in this post is actually automatically recommended and inserted by Zemanta!

Have a nice day!

2010

2010-01-03T05:13:00.000-08:00

This is my first post in 2010. Many say that the beginning of a new year is a complete change.
People party, play fireworks in order to haunt the evil spirits from the new year (altough many are not aware that this is the meaning behind all that noise).
People make resolutions, wish their family, friends and colleagues happy new year. But let's stop a little at the resolutions. For me, 2009 was a year consecrated to work and travels to conferences. I really liked it, since this gave me the opportunity to see whales in Vancouver, Canada, to see the new Acropolis Museum in Athens or to eat some tapas in Madrid. I also experienced the so-called shopping paradise in Dortmund and Munster, Germany thanks to a good friend, or admided the beautiful lake Garda in Italy.
In 2010, I would like to have more stability. I realised that being such a traveler, I don't have time to consolidate friendships in a more smaller community and in a well defined place. Also, I didn't have a lot of time to spend with my family. Therefore, in 2010 I will search for a better balance between work and family/friends.
Also, another resolution for me is to experience the real Paris. I think last year I consecrated too much time to the cinema, museums and restaurants in downtown. But there is the theatre, opera and other places I need to see more.
Also, I would like to better integrate the hungarian community in Paris this year. I just didn't have the time and energy to do it in 2009, but now it is high time.
2009 was a year of trasition from university to job. In a way, I am still a student but with bigger responsabilities. I also had lectures at the university, which was a really nice experience.
So these are my resolutions:

more stable life
more time for friends and family
experiencing the cultural Paris
become a stronger researcher with less, but higher value publications
good health with sports

I wish to All who are currently reading this line a happy new year!

Christmas

2009-12-23T13:57:00.000-08:00

Aldott Karacsonyt!

Merry Christmas!

Joyeux Noel!

Feliz Navidad!

"For God so loved the world that he gave his one and only Son, that whoever believes in him shall not perish but have eternal life."

(John 3:16)

Le Concert

2009-11-18T01:21:00.000-08:00

I would like to share with you a call for watching a movie.

Yesterday a saw "Le Concert", a movie made by romanian Radu Mihăileanu.

I think this is a perfect movie, and please, if you see it, share your thoughts about it.

A weekend in Germany

2009-11-18T00:55:00.000-08:00

Last weekend I visited Dortmund, a shopping paradise in Germany. The objective of this visit was to see a good friend (we graduated the same high school and are both researchers). Also, since I have german origins, I have to visit this country at least once a year for some kind of interior relaxation. Germany always amazez me with its incredibly punctual public transportation (trains come at the millisecond close (à la seconde prêt)), nice food (I had two Tomatensuppen) and also by the fact that when you go out for a walk, you always discover some incredible things. This time, there was no exception to this rule.

After some long reflections about which city to visit on Saturday, finally the decision came and Munster won. According to wikipedia, the city was founded in 793 by Frisian Ludger, who was consecrated as the first bishop of the Münster diocese in 805. His successors held power over the largest clerical territory within the Holy Roman Empire until 1803. Interestingly, Münster is often called the bicycle capital of Germany. Most of the transport is done on two wheels. This is actually true, since several times we needed to avoid bikes in order to stay alive.

Munster is also a real shopping paradise, similar to Dortmund. Long streets with small artisan shops make from this activity a real pleasure. However, we didn't buy anything, because all our attention went to something called "Vertical Skywalk". This was organised by Esprit and I will just invite you to view this video I made about it.

Also, some events we came into in Munster, a very nice street carneval and a concert.
All in all, this was a real escape from Paris, and I'm looking forward to repeating it in the near future.

Episodic Friends

2009-11-05T06:49:00.000-08:00

In today's society, most of the relationships are based on interest. An interest is a kind of implicit motivation that pushes you to keep contact with a given person.
If we try to see this through a graph, we immediately realize that it is not directed.

Current social network models in existing SNS can be clustered into two main categories: SNS based on a simple, indirect graphs and SNS based on directed graphs. All major actors use indirect graphs to model the network (Facebook, MySpace, Hi5). This is an important limitation, since human relations are rarely bidirectional in the sense that the regard one has towards a person is not always the same they have towards them. For example, one can consider a given person their best friend, but the reciprocal consideration is only that of a simple acquintance.
On the contrary, Twitter uses a directed graph model, meaning that a relation is not necessarily bidirectional. Instead of the term friend, the term follower is used to label a relationship.

I would like to discuss in this post the issue of episodic friends. Episodic friends are that category of your contacts, who become very good friends when they need something. A job recommendation, a service that only you can make. However, when you need something they just disappear. You send them a message, an email, no answer. As if they just disappeared.
When there is an important event in your life, they send you a greeting.

Real friends however are those who are always available. A friendship must reflect the very fundamental nature of the Creation: Love.

Mistral Gagnant

2009-11-02T23:46:00.000-08:00

Special dedication to all my Readers, in this beginning of November, which is a special one for me.
Just close your eyes and listen (Mistral Gagnant).

November 1

2009-11-02T11:24:00.000-08:00

Mindenszentek (Toussaint) es Halottak Napja. Ezen alkalommal el akartam menni a parizsi Père Lachaise temetobe, de sajnos ez nem jott ossze a rossz ido miatt.
Igy vegul a Notre Dame-ban tartott Misere mentem el. En reformatus vagyok, de azt gondolom, hogy ennek nagyobb jelentosege nincs. Az ember tobbfelekeppen kozeledhet Istenhez es nekem most ez volt a legjobb alkalom.

23. Andras Kardinalis tartotta a Szentmiset es tobb Ujszovetsegi igere epitette. Volt Mate es Janos evangeliuma tobbek kozott. Tobb, a katolikus egyhaz altal szentek avatott szemely eletutjaval abrazolta a Kardinalis az emberi ertekeket. Teny, hogy manapsag eletunket a penzkeres, a karrier vezeti altalaban es egyszeruen elfelejtunk masokat.

Ugyanakkor ez a Nap a Halottakra valo emlekezes is. A meggyujtott gyertyakon keresztul ujra kozottunk vannak, ujra ennek a vilagnak a reszeve valnak egy rovid idore. Ezek a gyertyak mintha eletre kelnenek es hihetetlen erovel ujra egyesitenek csaladokat a vilag minden reszerol!

Musée de Quai de Branly

2009-10-27T13:12:00.000-07:00

Dear Friends,

I propose you a trip to ancient worlds and cultures through some pictures I took this Sunday in the Quai de Branly Museum in Paris.
If you have a chance, go and visit this museum, it is a magic place.

After this visit, I went to assist the mass in the Notre de Dame de Paris. I go generally once in a month to the mass, since this is a moment of self reflection and interior purification. You just forget everything and think about superior things.

Photos are here.

The homily was about Mark's testament :

Jesus Heals the Blind Bartimeus (Mark 10:46-52)

46 And they came to Jericho: and as he went out of Jericho with his disciples and a great number of people, blind Bartimaeus, the son of Timaeus, sat by the highway side begging. 47 And when he heard that it was Jesus of Nazareth, he began to cry out, and say, Jesus, thou son of David, have mercy on me.

48 And many charged him that he should hold his peace: but he cried the more a great deal, Thou son of David, have mercy on me. 49 And Jesus stood still, and commanded him to be called. And they call the blind man, saying unto him, Be of good comfort, rise; he calleth thee. 50 And he, casting away his garment, rose, and came to Jesus.

51 And Jesus answered and said unto him, What wilt thou that I should do unto thee? The blind man said unto him, Lord, that I might receive my sight. 52 And Jesus said unto him, Go thy way; thy faith hath made thee whole. And immediately he received his sight, and followed Jesus in the way.

Keep up!

2009-10-15T13:59:00.001-07:00

Special dedication to all my Readers.

Weekend is close!

Close your eyes and listen!

Small worlds everywhere

2009-09-29T12:04:00.000-07:00

These images are from a museum in Lyon, France. It is called Musée des Miniatures et Décors du cinéma, which translated would give something like the museum of cinema decorations and very small objects (if you have a better translation please put a comment :))
I was impressed by this form of art, seeking perfection in the smallest detail. I think in research we must do the same thing: we must make sure that our models are perfect, that they are verified from all aspects.
While looking at these small objects, my mind goes to the small world effect in social networks...you are connected to anybody in the world by only 6 connections...for more details you can check out the book of Albert-Laszlo Barabasi, called Linked. This effect is also called "six degrees of separation".

The small world question is still a popular research topic today, with many experiments still being conducted. For instance, the Small World Project at Columbia University conducted an email-based version of the same experiment, and found average path lengths of about five on a worldwide scale. A similar experiment using popular social networking sites as a median was carried out at Carnegie Mellon University. Results showed that very few messages actually reached their destination. However, the critiques that apply to Milgram's experiment largely apply also to this current research.

Also, experiments show that any two web pages can be connected by 19 links.

Albert-Laszlo Barabasi's book on the theory of networks shows that networks (social network of friends, the web's five billion websites, the biological food chain, business and commerce, the growth of cities, intra-cellular proteins, and so on) can be quantified and described with the same type of mathematical laws. These different types of networks share the same properties. By understanding how networks function and grow, one can develop strategies to take advantage of that growth.

Photoblog: Lyon

2009-09-27T02:01:00.000-07:00

More photos here.

Photo blog: dedication to all my Readers

2009-09-21T07:21:00.001-07:00

Special dedication to all my Readers:

Princess Elizabeth visited Canada in 1951 and I managed to take a shot of the car that was specially built for Her (a convertible Chrysler)

A beautiful flower from the Butchart Gardens, Victoria BC

And finally, a short trip with the skytrain in Vancouver

I hope you enjoyed!

A special day

2009-09-21T06:56:00.000-07:00

Dear Friends,

When reading the title of this blog, you naturally ask the question, why is this day so special? I mean, for each of you, there is a specific reason for a day to be special. You saw something interesting on the street, you bought some new clothes, you discovered a new association, relation in your research or you have just finished some algorithm or project.
Now, let's make abstraction of our individual experiences, and try to see, why is this day special for mankind in a more general way?
Well, the answer is that 100 years before, on the sunny day of 21st september, Albert Einstein disclosed for the first time his theory of relativity. Here, I mean sunny the fact that it was a sunny day for science, not the weather. The weather was probably not that sunny, since everything happened in Salzburg.

Einstein had 30 years at that time. He fist published his theory in 1905. At that time, he was received with quite arrogance and misundarstanding by the scientific community.

The formula, E=Mc², presented in a gym in a school called Andrä, claiming that energy equals mass multiplied twice by the speed of light was not understood. Nobody realized the potential of this discovery.

Einstein eventually received Nobel price in 1921. In 1909, when participating for the first time at a conference, he was a patent examiner in Bern. Then he was named professor in the suiss capital and then in Zurich. He had to continue his work in Germany (Berlin) and then emigrate to the USA in 1933 in order to escape Nazi.

In my case this day is special because I held my first lecture at the Uni. It was about data analysis and clustering.

I think, that today it is important to think a couple of minutes about Einstein and what he gave to mankind.

A different book

2009-09-16T02:51:00.000-07:00

Friends,

I had an idea this morning, when coming to work. Imagine a book, article, paper or anything written where the author gives a lot of contextual information about the state of mind, activities during the writing process.
Let's take an example. We consider an imaginary actor, Alice and the author of the book writes:
Alice was going on the street [just finished the chicken so I go eat now] and saw a beatiful fountain [very tired, I countinue tomorrow].

How would such a book look like, where you have a strong connection with the author through the different activities, states of mind, contexts she had during the writing?

If you know such a book, please let me know.

Are we alone?

2009-09-13T11:47:00.000-07:00

Hazajovet a Cité de la Science et de l'Industrie-bol, ami Parizsban a Villette parkban talalhato (kis 3D mozizasra vagytam, mert Vancouverben ez hetkoznapi...), arra gondoltam, hogyan valtozna meg az emberi tarsadalom, ha egyszercsak egy olyan hir/esemeny tortenne, ami egyertelmu bizonyitek lenne arra, hogy leteznek foldonkivuliek?
Fogalmazzunk meg tehat egy hipotezist: vannak foldonkivuliek, nem vagyunk egyedul?

Lesznek-e vilagszintu tuntesek az egyhaz ellen? Hogyan valtozik meg az emberek hetkoznapjai, gondolkodasmodja?

Azt gondolom, erdemes elgondolkozni ezen.

Mivelhogy ugyanakkor ennek a napos parizsi hetvegenek az utolso pillanatait elem, egy kis dedikacioval kivanok kellemes hetet minden kedves Olvasomnak.

Mivel is lehetne ezt megtenni, mintsem Enyaval. Szamomra Enya az, aki barmikor jokedvre tud deriteni.

A blogirasrol

2009-09-11T04:52:00.000-07:00

Ma bemutatot tartottam a Szocialis Webrol, avagy maskepp mondva Web 2.0-rol.
Nem szeretnek erre a bemutatora kiterni, inkabb egy masik dologrol irnek. A blogiras manapsag egy jol ismert jelenseg a weben, megis azt gondolom, valami hianyzik. Espedig, hianyzik egy kialakult hozzaallas.
A blogon keresztul az Olvaso elsosorban egy informaciohoz, vagy pedig a blogiro velemenyehez jut hozza egy adott hirrel, esemennyel, jelenseggel kapcsolatban. A blogiro idot fektet be abba, hogy minel szemleletesebb es valtozatosabb dologrol irjon. A blogiro temat es stilust probal blogjanak adni. Ez nagyon sokfele lehet, olvashatunk politikai blogokat, szemelyesebb naplokat, utazasi naplokat, online regenyeket, versblogokat stb stb. Jomagam inkabb utazasok alkalmaval felvetodo gondolatokat, vagy esemenyeket szoktam megorokiteni. Sokszor irok ugyanakkor az emberi kapcsolatokrol, hiszen ez kutatasom egyik alappillere.
A blog masik felen pedig ott van az olvaso. Nos, errol szeretnek irni egy kicsit. Az olvaso elsosorban ugyebar a blogban szereplo informaciohoz jut hozza, annak elolvasasan keresztul.
A kerdes az, hogy itt kell-e megallni?

Manapsag rengeteg eszkoz all rendelkezesunkre ahhoz, hogy ne itt alljunk meg. A szocialis web, avagy web 2.0 lehetoseget nyujt szamunkra kommentalni a blogot, velemenyt mondani, megmondani, hogy milyen volt.

En arra szeretnem kerni a kedves Olvasokat, hogy hasznaljak ezeket az eszkozoket. Kommenteljek, mondjanak velemenyt, jeloljek be, hogy tetszett-e. Csak igy valosulhat meg egyfajta bensoseges kapcsolat blogiro es blogolvasok kozott es ez nagy mertekben hozzajarul a blog alakulasahoz, a blogiro motivalasahoz.

Ezuttal szeretnem megkoszonni mindenkinek aki a blogomat rendszeresen kommentalja, velemenyt mondd rola!

Kanada (Part II), avagy az emberi kapcsolatokrol

2009-09-10T07:41:00.000-07:00

Kanada kies tajainak barangolasa kozben (koszonom Szilardnak a kifejezest), gondolkoztam azon, hogy a fogyasztoi tarsadalom, mennyire eltavolitja az embereket egymastol. Az eltavolodas okat talan abban kell keressuk, hogy a legtobb emberi kapcsolat ma mar erdeken alapul. Ugyebar egy szocialis kapcsolatnak van egy kategoriaja, ami lehet peldaul a csalad, a barati kor, a munkahelyi kor, az ugymond erdeki kor es ugyebar az ismeretlenek.
Manapsag azt figyeltem meg, hogy a regimodi szokas, hogy valakitol megkerdezd: hogy vagy? mi ujsag?, mar egyaltalan nem azt a hatast valtja ki az emberekben, mint regen. Manapsag inkabb egyfajta visszataszitast valt ki, egyfajta "semmi kozodet". Esetleg egy ures mosolyt neha.

Egy masik fontos dolog az, hogy egy emberi kapcsolat altaban nem ketiranyu. Ezt ugy kell erteni, hogy en peldaul valakit "jo" baratnak tekintek, de az illeto engem csak "erdek" baratnak. Ezek a kapcsolatok altalaban bizonyos frusztraciot okoznak, hiszen nem azt kapjuk az illetotol amire szamitunk. Idovel, pedig tudatosul bennunk, hogy nem is baratsagrol van/volt szo. Ezert fontos azt is figyelembe vegyunk, hogy az emberi kapcsolatok altalaban vegesek az idoben. Nem beszelhetunk baratrol ugy, hogy ne gondoljunk arra, hogy o "most" barat es nem "orokke".

Egy nagyon erdekes tanulmany jut itt eszembe, amit nem olyan reg olvastam a repuloben. Arrol van szo benne, hogy legtobben 7 evente kozeli barataink felet teljesen kicsereljuk:

"You may have more Facebook friends as the years go by, but when it comes to your close friends, you lose about half and replace them with new ones after about seven years, new social research suggests." (Gerald Mollenhorst).

Ennek okai a kovetkezoek: a szemelyi kontextus megvaltozasa (hazassag, csalad alapitas, koltozes, munkahely valtas, erdeklodesi korok megvaltozasa), egy konflkitus (erzelmi, erdeki) vagy pedig egesz egyszeruen "meguntuk" egymast.

Azt gondolom, fontos figyelembe vegyuk, hogy egy kapcsolat nem egyiranyu. Peldaul, a Twitter ezt figyelembe vette, ahol kovetunk valakit egy adott temakorben. De az illeto lehet minket nem kovet.

Nos, hat ezen gondolkoztam a kanadai kies tajakon. Es egy eleg erdekes kutatasi otlet lett belole.
Hogyan tudjuk minel hosszabb ideig megorizni a kapcsolatokat? Lehetseges-e a fogyasztoi tarsadalomban az igazi baratsag?

Nos, kedves Olvasoim, igen. Oszinten, nagyon csodalom muzulman kollegaimat. Azt az osszetartast, szeretet, ami kozottuk van. Figyelnek egymasra, latszik, hogy erdekli oket, mi van a masikkal.

Mi miert nem vagyunk kepesek erre?

Kanada (Part 1)

2009-09-08T01:29:00.000-07:00

Amint tudjatok, tisztelt Olvasoim, Kanadaban toltottem az utobbi 10 napot.

Kanada legnyugatibb reszeben, Vancouverben voltam. Vancouverben talan a legszebb es legerdekesebb az, megallsz a tengerparton, balra nezel, tenger, jobbra nezel, hatalmas hegyek.
Vancouver Kanada harmadik legnagyobb varosa, tele felhokarcolokkal. Az emberek, a vilag minden tajarol elnek egyutt ebben a tengerparti es egyben hegyvideki varosban. Mindenki beszel tokeletesen angolul. Megtalalhato a vilag minden konyhaja, japan sushitol egeszen erdelyi tesztakig. Igen, raakadtam egy erdelyi cukraszdara Vancouverben. Es nagyon finom kurtos kalacs volt...

De talan ami engem a legjobban megkepett Kanadaban az nem is ez a multikulturalitas. Hanem inkabb a termeszet szeretete. Nagyon vigyaznak, nagyon ovjak a termeszetet.

Kanadabol vannak viszont negativ tapasztalataim is, espedig az oriasi kulonbseg szegenyek es gazdagok kozott. Egesz utcak tele hajlektalanokkal, akik az utcan laknak kis ruhaval teli bevasarlo szekerukkel...

Photos from Canada

2009-09-08T01:27:00.001-07:00

Friends,

I uploaded some photos from Canada.

I hope you will enjoy them, more are coming soon.

Quote of the day

2009-08-28T01:03:00.001-07:00

Anyone who doesn't take truth seriously in small matters cannot be trusted in large ones either.
.....................................
Albert Einstein

Quote of the day

2009-08-27T08:25:00.001-07:00

As far as I'm concerned, I prefer silent vice to ostentatious virtue.

Albert Einstein

Canada

2009-08-26T01:45:00.001-07:00

Dear Friends,

I am going to Canada for 10 days and will have limited access to email and blog.
However, do not worry, as soon as I come back, I will give a detailed description of this amazing country.

Quote of the day

2009-08-25T01:22:00.000-07:00

Dear Friends,

As a new feature of my blog, i introduce the quote of the day.
The quote of the day will reflect my currenet state of mind using a famous quote from a famous person.

So let's start with Volaire:

"The biggest reward for a thing well done is to have done it."

Ramadan

2009-08-25T00:35:00.000-07:00

Az iszlam vilag a Ramadant unnepli, ami a muzulman naptar 9. honapja. Mivel eleg sok munkatarsam, ismerosom van Algériabol, Tunéziabol, ugy dontottem kicsit alaposabban megvizsgalom ennek a lenyeget, jelentoseget es megosztom veletek a fobb gondolatokat.
Nos, a Ramadan alatt, a muzulmanoknak tilos az eves, ivas es barmilyen testi kontaktus virradattol egeszen szurkuletig. Ez a jellegu megszoritas lenyege a nyugodtsag, turelem es mas ertekek tanitasa (a lelekre valo odafigyeles, a vilagi dolgoktol valo eltavolodas). A Ramadan alatt a muzulmanok tobbet imadkoznak Allah-hoz, utbaigazitast kernek, es testi, illetve lelki "meregtelenitest" probalnak veghez vinni. A Ramadan az az idoszak amikor a Koran elso versei kinyilatkoztattak Mohammed profetanak.

Termeszetesen az oregek, betegek nincsenek kenyszeritve a testi megszoritasokra, viszont ami erdekes, hogy helyette a szegenyekkel kell foglalkozzanak.

A kereszteny vilagban azt gondolom a Ramadan megfeleloje a bojtoles. A húsvét és az azt megelőző negyven napos nagyböjt a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepköre.
A hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó időszak a böjt időszaka. Ilyenkor tilos a mulatozás, és a húsételek fogyasztása. A böjt húsvétkor, a tavasz igazi nagy ünnepén ér véget.

A kovetkezo idezet jol jellemzi a bojt lenyeget:

"Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel; aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik az nem virraszt, és aki nem virraszt azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. - A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ui. Istennel találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált: "abyssus abyssum invocat". örvény az örvénynek kiált. (Anselm Grün: Böjt - Test és lélek imája)"

Ime a bojtrol milyen szep leirast talalhatunk a http://www.evangelikus.hu/temak/boejt-es-husvet/a-boejtrol oldalon:

"A böjt átformálja és megszelídíti a bennünk élő romboló erőket. Alázatra, engedelmességre és imádságra nevel, melyek a szív kapujának hűséges őrizői. Árnyoldalaink megismerése, bukásaink ui. elvezetnek bennünket a határaink megismeréséig, és így alázatosabbá válhatunk. Tapasztaljuk, hogy nem vagyunk elegendőek önmagunk számára, hogy nem vagyunk urai még saját magunknak sem. Csak az érzi ugyanis a beteljesedés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten jelenlétére várakozva.

A jóllakott test elnehezül, és eltompítja vele együtt a szív éberségét is. Az éhező azonban a testében érzi, hogy rászorul a kívülről jövő beteljesülésre. Látja, hogy a teste megköveteli a saját jogait, hogy a szelleme nem kezelheti a testét rabszolgaként. Az így megőrzött tiszta szív azonban jótékonyan visszahat a testi egészségre is. A böjt ugyanis nem tisztán a test dolga, amint az imádság sem csupán a lélek dolga. Az imádság mindig is testtel és lélekkel végzett imádság a keresztény életben. A böjt ezt az imádságot teszi intenzívebbé. "

Irasom celja az volt, hogy megmutassam a kozos elemeket a Ramadan es a kereszteny megfeleloje kozott, masreszt pedig, hogy ramutassak arra, hogy a muzulman vilagban jelenleg egy fontos esemeny zajlik. Es ha megfigyeljuk, ezek az emberek valoban betartjak a Ramadant.
Turelmesebbek, egymast testverkent kezelik.
Tanulhatunk toluk, azt gondolom.

Blog: future

2009-08-24T05:15:00.000-07:00

Dear Friends,

Recently, I only have time to blog when I am in an airplane.
Since this event is quite close (on Friday I am off to Canada), I give you some hints of my future writings:
1. I will write about the conflicting social spheres
2. I will write about Athens, and Greece
3. I will write about some of my thoughts related to friendship

Sapientia

2009-04-21T13:40:00.000-07:00

I was invited to make a presentation about Social Networks at Sapientia University.
In this presentation i will show how social networks enable applications that act as personal assistants for the end-user.
This presentation will be followed by my colleague's, Szilard Vajda, who will talk about handwriting recognition and an application for the Indian Post.

Venue: 4 May, 4AM, Room 230, Sapientia Targy-Mures, Romania.

This presentation is open for everybody.

Slides for the presentation will soon be available on my slideshare account.

A Bolyai Levelek Gondolatisaga

2009-04-21T13:31:00.000-07:00

Bolyai János és Bolyai Farkas – a magyar és az egyetemes tudomány kiemelkedő alakjai.

Farkas, a polihisztor, élete során fáradtságot nem ismerve alkotott, matematika köré csoportosuló tudományoktól kezdve szépirodalomig, míg a magyar nép szellemi alkotóképessége a tudomány terén legmagasabb fokon fiában, Jánosban öltött testet. Valahányszor a Bolyai nevet halljuk, a 445 éves schola particula mellett mindig geometriai eredményeik jutnak eszünkbe. Ez teljesen indokolt, hisz az abszolút geometria megalkotásával János valóban egyedülálló eredményt ért el, ugyanakkor Farkasnak is számtalan felfedezéséről olvashatunk, azonban nem feledkezhetünk meg a két Géniusz filozófiai és irodalmi munkásságáról sem. Főleg Jánosról állíthatjuk, hogy életének legfőbb célja a magyar nép és az emberi társadalom előremozdítása volt (Üdvtan), de mindketten keresték az élet értelmét, a világ értelmes rendjét, a megismerés abszolút voltát.

A Bolyaiakkal sokat és sokan foglalkoztak. Rangos monográfiák, sok tudományos dolgozat és népszerúsítő cikk ismerteti életútjukat, a geomatriában elért korszakalkotó felfedezéseiket, a modern matematika és fizika kialakításában játszott szerepüket. Ezen művek vezérlő elve a felfedezés és nem utolsó sorban a nélkülözés. Általában homály, vagy bizonytalanság veszi körül kettejük kapcsolatát, egymásról alkotott képüket. Összehasonló elemzést végezve ezen munkákban, megállapíthatjuk, hogy a Bolyai- levelekkel elég keveset foglalkoztak. Sok Bolyai-levél Jakó Zsigmond és különösen Benkő Samu gondozásában jelent meg, és hamarosan nélkülözhetetlen forrásokká váltak az 1952 után megindult Bolyai kutatásban. Azonban bárki felteheti a következő kérdéseket: milyen üzenete lehet a leveleknek az átlagember számára (aki nem feltétlenül Bolyai-kutató), hogyan tükrözik ezek a levelek kettejük viszonyát, illetve személyiségét, társadalmi, filozófiai nézeteit. Ezen dolgozat célja elsősorban ezen kérdések objektív megválaszolása, és a Bolyai-levelek irodalmiságának tanulmányozása. Második célként talán azt tűzhetnénk ki, hogy a Bolyai leveleket közelebb hozzuk a bolyais diákhoz, erősítve ezzel az iskolában tevékenykedő Bolyai szellemet, mely felejthetetlenné teheti az itt töltött éveket.

1. A levelekről röviden...

A két Bolyai levelezése ma már közismert, hiszen János leveleiben közölte észrevételeit, felfedezéseit apjának, ugynakkor Farkasnak ezekre válaszolnia kellett, és természetesen az apai szeretet is sokszor levélírásra késztette.

A Bolyai-levelek alatt általában apa és fiú levelezését értjük, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül Farkasnak Gausshoz, illetve Bodor Pálhoz írott leveleit sem, hiszen ezek is mély gondolati tartalmat hordoznak.

A levelek témája változatos: János esetében beszélhetünk matematikai tárgyú levelekről, melyek tényközlő, száraz írások, de mindegyikben helyet kap az apa iránt érzett tisztelet és szeretet kimutatása is. Például számos levelét kezdi apró tanácsokkal, személyes vonatkozású közléssel: “Szüvösön köszönöm a herpesre nézti tudakozást” –kezdi levelét s aztán néhány szó után nyomban rátér a tárgyra: “Az pedig, hogy ha p prím mennyiség...”. Farkas hamar átveszi fia stílusát, például így kezdi egyik levelét: “A templomban hosszú prédikátzió alatt hajdonfőn Grippet kaptam... “, s csak azután kérdez matematikát. A Bolyaiak életrajzírói számtalanszor felrótták, hogy leveleikről hiányzik a megszólítás és végükről az üdvözlet és az aláírás. A levelek ilyen jellegű megközelítése ugyanakkor alátámaszthatja azokat a fejtegetéseket, melyek szerint kettejük között barátságtalan, hideg viszony volt. De egy figyelmesebb, nem annyira formai, mint tartalmi elemzés után rájön az olvasó, hogy a levelek hangvétele szépséget, egymás iránti ragaszkodást, féltést, tiszteletet sugall. Egy matematikai dolgozat nem kezdődik feltétlenül a megszólítással és nem végződik búcsúzkodással. Itt azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy írásaikat rendszerint visszakérték egymástól, így ezeket nem annyira leveleknek, mint inkább saját maguknak készített jegyzeteknek tekintették. Ez esetben pedig a megszólítás fölösleges. Feltűnő, hogy János az apjának küldött levelekben nem a más kéziratlapokon előszeretettel alkalmazott, maga által alkotott betűket használja. Úgy látszik, nem akarta terhelni apját, ezért leveleinek fogalmazásakor megelégszik az ábécé szokásos betűivel. Leveleinek nagy része gondosan elkészített, szépen lemásolt szöveg. Azért előfordult néha, hogy “nyakra-főre sietve“ csúnyán ír apjának.

Farkasnak Gausshoz írt levelei ezzel szemben úgy formai, mint tartalmi szempontból tökéletesek. Saját beszámolója szerint többször megírta a levelet, míg teljesen jónak és elküldésre méltónak találta. Ezen levelekből olvashatjuk ki többek között fia iránti érzelmeit, és életcélját, de itt is fő téma a matematika marad. Éppen ezért nehéz feladatnak bizonyul a sok matematikai bizonyítás mögül a gondolatiságot, életviszonyokat kiszűrni, és általános képet nyújtani a levelek tartalmáról talán nem is lehetséges. A továbbiakban a levelek közül azokat vizsgáljuk meg, melyek a matematika mellett filozófiai, társadalmi nézetekre, és nem utolsó sorban kapcsolatokra (apa-fiú, apa-környezet, fiú-környezet) engednek következtetni.

2. A levelek rejtelmei...

Bolyai János egyik levelében a következőket írja apjának: “Botlani(mint a legügyesebb dexterusb), habilisebb calculistának is emberi dolog, a hibát meglátni, észre venni ügyes emberé, megismerni becsületes szerémy és jószándékú emberé, s nem hogy szégyen volna: hanem dicsőség, s épen meg-nem-látni tudni vagy akarni(egyébiránti elme mellett) - szégyenség”.

Ezek a gondolatok egyrészt kifejezik Bolyai János hozzáállását az élethez., másrészt pedig máig is érvényes üzenetet hordoznak: az ember nem lehet tökéletes, és ezt, még ha lángész is, be kell ismerje, mert így embersége is megmaradhat. Bolyai itt elsősorban a matematikusokra és közvetetten apjára utalt, de gondolatai mindenki számára értékes és lényeges mondanivalót tartalmaznak.

Ezen gondolat talán egyértelműen kifejezi, hogy a leveleknek igenis van a matemaikán kívül más tartalmuk. Érdemes például megfigyelni, hogy Farkas hogyan ír Gaussnak fiáról:

“...Eközben és is adtam egy planétát a világnak, de ennek sem középpontját, sem pályáját meghatározni nem tudom. 1802. december 15-én egy szép fiúgyermekkel áldott meg az ég, akit Jánosnak kereszteltünk...most is rám mosolyog és sírom szélén deres koromra vígaszt ígér – egészséges, szép gyermek, vonásai finomak, haja, szemöldöke fekete, égő sötétkék szeme olykor úgy ragyog, mint két drágakő.” Ilyen szeretettel, líraisággal kevesen tudnak fiúkról beszélni-mintha egy verset olvasnánk, de talán ennél is többet árul el egy későbbi levele, melyet ugyancsak Gaussnak címez: “Szép ítélő tehetsége van mind az emberek közt, mind egyebekben. Nem formátlan. Hangulat embere, úgyhogy tanulásbeli kötelességét némelykor nem teljesíti, máskor pedig reggeltől estig egyfolytában tanul, egészsége kárával is, mely hiba. Némelykor igen hipochondrikus, máskor borúlátó olyan okból is, amit más nem lát...Szánakozó, még akkor is, amikor nem segíthet. Háládatos. Senkit hibájáért nem utál. Jószívű. Haragos, amíg elfelejti a megbántást.”(1817) A fenti sorok, bár mélyebb gondolatokat nem tartalmaznak, mégis kifejezik Farkas felfogását a gyermeknevelésről. Vélemény szerint a tanulás alapvető feltétele az ön-nevelésnek, de a túlzott szorgalom egészségi problémákhoz vezethet. Mennyire igaza volt Farkasnak, hisz fia szervezet hamarosan már nem tudott lépést tartani lángeszével, ugynakkor nagyon sok tudósra (Abel, Lagrange, Roll) hasonló sors várt. Farkas, aki jól ismerte Rousseau Emilé-jét így ír Gaussnak: “egy maga idejében esett mag a késő vénségig terem, az egymásra tett vetésből semmi sem lesz” – ahol a mag a tervszerű taníttatás szimbóluma, és a jelképes sor mögött az áll, hogy a gyermekek idő előtti taníttatása, illetve tanulésra kényszerítése pszichológiai problémákat okozhat (Farkas Jánost csak 9. életévétől taníttatta). Közismert tény, hogy Farkas hamar felismerte fia tehetségét, és azt is, hogy az elmaradott erdélyi viszonyok között nem fog tudni érvényesülni felfedezéseivel. Éppen ezért régi barátját, Gausst kérte meg, hogy elvállalja fia nevelését Göttingában, Idézzük fel e levél néhány sorát: “Kedves Gauss!

Emlékszek-e még erre a hangra, mely Téged szólít? Tekints vissza a Te gazdag őszödből a virágos tavaszra...lehullottak a virágok...és mi egyenlőtlenek lettünk. Mindazonáltal reménylem, hogy egyformák is maradtunk, nemsokára elér az örökkévalóság ezüst másodvirágzása és mi ismét találkozunk(mindjárt megírom tervemet fiammal)...és akkor majd különválasztom az én 20 esztendős Gaussomat az azóta újabb 20 esztendő alatt messze magasan az én nívóm fölé nőtt óriástól, akit örömest átengedek a hasonló óriásoknak, magamnak csupán azt kérve, aki annak idején az enyém volt.”

A sors gyakran elválaszt barátokat, ismerősöket, egymással közeli viszonyban álló embereket. De, amint azt Farkas soraiból kiolvashatjuk, az esetleges karrier, illetve siker nem lépheti túl a mindennél értékesebb barátságot, szeretetet és hűséget. A fenti sorok ugynakkor azt a nézetet is alátámasztják, hogy Farkas levelei szépirodalmi szempontból is rangos helyet foglal el a hasonló alkotások között (Mikes leveleivel sok a közös vonása – Jakó Zsigmond). Metaforák, művészi jelzők, és a tökéletesség vágya teszik stílusát művészien árnyalttá, képszerűvé. Sajnos azonban Farkast, egyrészt anyagi helyzete(hisz Erdélyben lakott...), másrészt pedig érzelmei arra késztették, hogy ugyanebben a levélben kicsit sértő megjegyzéseket tegyen Gaussnak, ami valószínüleg hozzájárult ahhoz, hogy Gauss nem válaszolt, és ezzel párhuzamosan nem vállalta el János tanítását.Talán legfontosabb gondolati tárgyú levelei Jánosnak bécsi tartózkodása idején születtem. Ugyanis, miután apja terve meghiusult (hogy Gauss tanítsa), fiát a bécsi Hadmérnöki Akadémiára küldte (később beigazolódott, hogy megfontolatlan döntés volt). János, a fiatal hadmérnök (19 éves) a következőket írja egy levelében (1818, a levelet nem küldte el):

“A katonai életet – mint érzésteljes ifjú ember szerettem, de a csaknem szünet nélküli szolgálati elfoglaltatást, mint nagyrészt csupa mechanikumot, miből semmi lényeges hasznát az emberiségnek nem láttam, kereken kimondva: untam, látván egyszersmind azt is, hogy azt akármelyik társam képes véghezvinni, azt pedig, amit én akarok és elkezdtem, még senki se tette (mivel a nagy cél és vágy csírája, már növendék koromban kezdett kifejlődni s csakhamar eleven tiszta lángokban fellobbanva égni bennem)”. Valóban, a paralellák beható tanulmányozását akadémiai növendék korában kezdi meg. A fenti sorok nagyon sok értékes gondolatot tartalmaznak és Babitsot juttatják eszembe. Az emberiség – gondolat ezekben az években kezdi foglalkoztatni Bolyait, hiszen Bécsben kapcsolatba kerül a filozófia-iskolákkal és azok tanításaival. A háborúk hiábavalósága egyre többször feltör benne és olykor lelki vivódásoknak teszi ki (hisz ő maga is katonának készül). Ezen intézményben nem lát semmi hasznosat és unja is, a szüntelen hadgyakorlat helyett kutatna, az emberiség számára hasznosat és felhasználhatót alkotna. Hasonló gondolatok foglalkoztatták a XX. század magyar költőit is (Babits, Kosztolányi, Radnóti). Nem kis túlzással a következő párhuzamot állíthatjuk fel: János a nem neki való életforma elől menekülve a matematikában és a zenében őrzi meg emberségét, egyéniségét – úgy ahogy Babits is hossszú ideig elzórkózva alkotott. Téves azonban azt hinni, hogy János csak matematikával foglalkozott szabadidejében. Olvassuk csak el következő gondolatait: “Kadétságom alatt minden elmerülésem s ragadtatásom mellett a tani tárgyaimba, mikor csak szerét ejthettem, a gyönyörű bécsi színházakba pontosan megjelenni el nem mulasztottam, jelesen az operákban és balettekben, s oly gyönyört leltem azokban, hogy Bécset semmiért sem sajnáltam úgy ott hagyni, mint azon ritka szép színházaiért”. Zene és matemaika – két dolog, ami János szerint elválaszthatatlan egymástól. Az egyetem elvégzése után néhány évig dolgozik, de egyfolytában nyugdíjaztatását kérte, mivel érezte munkájának hiábavalóságát, másrészt pedig kutatni akart. A lelke mélyéig csalódott nyugalmazott katonatiszt(1830-ban nyugdíjba ment) kerülte az embereket, de ugyanakkor mégis vonzódott hozzájuk. Azt, amivel ő szeretett volna foglalkozni, csak annyiban csinálhatta, amennyire előképzettsége és a katonai szolgálat utáni szabadideje megengedte. De milyen gondolatokat hordoz János felfedezése...amelyben 1823 novemberében számol be apjának? Azt, hogy egy adott problémát (tudományos vagy akár általános) szükséges több oldalról megközelíteni, nem elég csak egy oldalát látni a dolgoknak. Ő is így tudott egy 2000 éves problémára választ adni (Appendix), sajnos, amit csinált, nem kellett senkinek. Aki felfogta és belátta munkája jelentőségét, az sem értékelte. A népnevelés szükségességéről több levelében ír. Többször ír arról, hogy hazájában milyen nagy mértékben hiányzik a tudományos és főleg a matematikai művek iránti érdeklődés. Emiatt többször hangoztatja a népnevelés égető szükségességét. “Nincs egyéb dics s érdem” – írja-“, mint az önérzet,s a mások művelődése, boldogsága előmozdítása s emelése tudásából eredő beljutalom.” Hasonló gondolatokat fogalmaz meg János főhercegnek írott levelében, melyben nyugdíjaztatását kéri: “Elvitázhatatlan, hogy egyébként egyenlő körülmények közt, a matematikus a legnagyobb és legtisztább boldogságérzet tudatában van. Csak ő őrködik szigorú értelmével, csak ő marad józan az érzéki mámortól. Csak ő benne (és nem az érzéki mámorban élő költőben, ki lelkesedésében ugyan gyakran szépen csengő és az élet igen is megható dolgait mondja el) lobog fel az égi tűz tiszta, világos fényében. Csak ő ismeri fel azt a magasztos kedélyállapotot, melyben hideg, nyugodt, és éppen ezért a legnagyobb lelkesedéssel szemléli a csodálatra méltó mindenséget és tőle telhetőleg a végső ok felé tör, mindennek az összefüggését és magyarázatát igyekszik megadni és a legmagasabb szellem minél jobb megismerésére törekszik, minek lénye mind világosabban bontakozik ki előtte, mely benne ezáltal az iránta táplált fenséges szeretet érzet gyarapodását idézi elő. Ennek az érzetnek a legméltóbb és legnemesebb megnyilvánulása az, hogy az Ő gondolata az eksztázis egy faját keltő lelkesedéssel tölt el bennünket. Aki úgy véli, hogy ennél magasztosabb feladatot és célt ismer, azt nem irigylem, hanem sajnálnom kell őt.” Bolyai Ars Poeticáját olvashatjuk a fenti sorokban, de a gondolatai talán még ezen is túlmutatnak. Az emberiség szolgálatában és a közüdv szolgálatában látja élete értelmét. Mai szemmel nézve állíthatjuk, hogy sikeres volt: felfedezése nélkül nem beszélhetnénk űrrepülésről, és Einstein sem dolgozhatta volna ki a relativitáselméletet (anélkül pedig a fejlődés megállt volna – és a sort folytathatnánk). Vizsgáljuk meg Farkasnak egy 1838. márciusában írott levelét. A levél keletkezési körülményei érdekesek: apa és fia elhatározzák, hogy mindketten pályáznak a Jablonowsky társaság felhívására. János azonban azt hazudja apjának, hogy nem küldte be munkáját, Farkas azonban véletlenszerűen hozzájurt egy postautalványhoz, ami szerint a pályázatát már megkapták. A levelet öccsének, Antalnak írja: “Mindenekelőtt szembetűnő, hogy János semmit sem dolgozik, csúfosan mondják, hogy már adott ki egy eleven munkát. Az emberektől egészen elvonja magát: a gyerekeket szereti. Disszertációja rossz volt....az enyém a terminus után érkezett meg. Ő csúfosan hazudott volt, hogy ő nem írt, holott evidenter kijött, hogy elküldötte volt. Maga is, kénytelen lévén, megvallotta....”. Fontosnak tartom az illető sorok vizsgálatát, hiszen rámutat arra, hogy János milyen mélyen látta kora társadalmi viszonyait. Nézzük meg, hogy János hogyan válaszol Farkas vélekedésére: “Ha elment cselédeim azt mondják, hogy nem dolgozom, azt hihetőleg ostobaságból cselekedték, ugyanis a paraszt csak a kapálást, kaszálást, szóval az erősebb kézi munkát nevezi dolognak...az írás neki nem dolog. Egyébként pont akkor, éppen hogy különösen erősen dolgoztam a legfontosabb matematikai tárgyakról, amit kegyed is jól tudott. Disszertációmat (a Responzio) is akkor írtam betegen. Hogy a disszertációm rossz volt, azt kegyed állítja ugyan, s a lipcsei tudós egyetem is állította, de hogy az utóbbit maga kegyed sem véli kompetens bírónak, az már abból is következik, hogy a kegyedét még inkább legyalázta az enyémnél.” 1832-ben pedig hasonlóan ír János: “sohasem lehet a szerző hibája, ha valamely ítélet csak azért ferde és lekicsinylő, mert az illető bíráló nem elég mestere a dolognak.” A fenti problémakör több gondolatot felvet: a döntéshozatal meghatározhatja embertársunk életét (hiszen a negatív döntés Jánost nagyon leverte), éppen ezért fontos, hogy akkor vállaljuk ezt a feladatot, ha -tudatában vagyunk a dolgoknak-, vagyis ismerjük azt. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy János, amellett, hogy apja a háta mögött elég sértő dolgokat mondott róla, mennyire megőrzi higadtságát, türelmét és apja iránti tiszteletét. Nézzük meg, hogyan folytatja érvelését: “De következik rám nézve az erkölcsileg nagyobb, terhesebb vád: hogy én csúfosan hazudtam! – ez a szó persze maga is már dísztelen ...Gyermekkoromtól fogva (kétségen kívül a kegyed erre nézve való nevelésének, elveinek is sokat köszönve, valamint sok részt szellemileg nem rosszul idomult lényemnek) egyik fő alapvonása volt jellememnek az igaszság (tani és erkölcsi) határtalan szeretete...

Akkor is igazat mondtam én ...méltatlankodásomban elvíve kegyedtől a disszertációmat egyenesen magam tettem postára. És miután ez megesett, a kegyed kérdésére:küldök-e? méltatlankodásomban elvive kegyedtől a disszertációmat, egyenesen magam tettem postára. És miután ez megesett, a kegyed kérdésére: küldök-e? méltatlankodásom miatt szántszándékkal egy kis politikával élvén, s az angol törvény szerint a szót betű szerint vevén – mit is azonban minden tisztasága mellett, nem egészen az erkölccsel meggyőzőnek tartok magam is, s csak nehezen, s ritkán (nagy megsértődéskor...mivel csakugyan félrevezető) engedem meg magamnak – azt feleltem megmérve és megnyomva: én már nem küldök, mi tehát igaz is volt, midőn t.i. már akkor elküldöttem volt. Quad erat demonstrandum.”

A fenti érvelés olvasása után következtethetünk arra, hogy János beismeri tévedését, de mindent megtesz, hogy amennyire lehet, indokolttá tegye magatartását. Mindazonáltal törekszik arra, hogy apjával jó viszonyban legyen, és ezért megőrzi nyugalmát (a levél hangneme nem haragos, inkább beletörődő). Ugyanakkor észrevehetjük, hogy életelvei a tisztesség és az igaszság határtalan szeretete köré csoportosulnak, ami példakép lehetne mindenkinek, ha tekintetbe vesszük szerencsétlen, nélkülözésekkel teli életét. Bármikor és bármi áron szívében hordozta a Lélek gyümölcseit: a szeretet, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget és mértékletességet. Ha mindenki így tudna élni a mai társadalomban, akkor mindaz teljesülhetne, amit Bolyai (Üdvtan) és számos filozófus, illetve költő megálmodott: az igazságos emberi társadalom.

A fenti gondolatok a Bolyai-levelek tartalmának csak egy töredéke...egy apró töredéke. Mindegyik alkotói korszakból azt emeltük ki, ami egyrészt üzenetet hordoz a ma emberének, másrészt pedig segít megérteni János személyiségét, életcélját, kapcsolatait. De ennyiből is látni lehet, hogy a Bolyai-leveleket érdemes tanulmányozni, hiszen amellett, hogy a legynagyobb magyar matematikus gondolatait olvashatjuk bennük, értékes eszméket, üzenetet tartalmaznak, amiket nagyon jól fel tudunk használni. Mintha a Bolyai-szellem üzenne a leveleken keresztül... és ez az üzenet csodálatos.

A Bolyai – levelek nemcsak a két Bolyaié, hanem mindazoké, akik elolvassák azokat. Akarva akaratlanul egyetértünk a bennük felmerülő gondolatokkal, elvekkel, részesei leszünk a szellemiségüknek. És ezzel csak nyertünk, mert tovább élnek bennünk és talán másokban is. Így részben helyesbíthetjük azt, amit Bolyai életében nem kapott meg, és amit Székely János a következő képpen fogalmazott meg: “ Mert ecsetre se vette azt a század,
Ki új világot alkotott magának,
És igaza volt mindenekkel szemben” .

Gondolataimat és is ezzel zárom, remélve, hogy az olvasó kedvet kapott a Bolyai-levelek és ezzel együtt a Bolyaiak életének tanulmányozására.

Könyvészet:

· Benkő Samu: Bolyai levelek, Kriterion

· Dr. Weszely Tibor: Bolyai János matematikai munkássága, Kriterion, 1981

· Dr. Kiss Elemér: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából, 1999

· Dr. Weszely Tibor: Bolyai János –Az első 200 év, Vince kiadó – 2002

A Bolyai Muzeum Tortenete

2009-04-21T13:29:00.000-07:00

Marosvásárhely a két Bolyai városa. Nemcsak életük nagy részét töltötték itt, ahol még végleges nyugvóhelyük is található, hanem nagy jelentőségű műveik e város Református Kollégiumának nyomdájában látták meg a napvilágot. Itt jelent meg Bolyai János világhírű munkája, „Appendix avagy a tér tudománya" , amellyel elindította a tér valódi szerkezetének alaposabb tanulmányozását. A tér valódi szerkezetének tökéletes ismerete nélkül az űrrepülés mostani megvalósításai elmaradtak volna. 1997-ban az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan, is felkereste a Bolyaiak sírját a református temetőben. Az évekkel ezelőtt történt űrrepülése alkalmával nemzeti jelképként két dolgot vitt magával a világűrbe: Kölcsey Ferenc „Himnusz" című versét és Bolyai János Appendixét. Mindkét alkotás remekmű és magyar.

I. A Múzeum a Református Kollégiumban

Bolyai Farkas végredeletében a Református Kollégiumnak adományozta számos értéktárgyát, saját műveinek eredeti példányait, valamint személyes könyvtári könyveinek egy részét. Ezen utóbbi intézkedése nagyon bántotta Jánost, aki egész életében nélkülözte a szakkönyveket. 1884-ben Bolyai Gergely, János testvére átadta a Kollégiumnak a végrendeletben pontosított tárgyakat, és apjának néhány használati eszközét, illetve jegyzetét. Így 1884-ben Bolyai Farkassal kapcsolatban a következő emléktárgyak kerültek a Kollégiumba:

A hannoveri király által készíttetett két Gauss emlékérem, amelyeket Farkas Gauss életrajzírójától, Cartesius von Walterhausen-től, kapott, a neki szolgáltatott információkért
Saját készítésű zöld szemernyője
Egy fapohár, amelybe Farkas 1836-ban elégetett költeményeinek hamvát szórta, a következő, saját kezüleg írt felirattal: „Poesis, si paulum a summo decessit, vergit ad imum."( Ha kicsit térnek el a legmagasabb szinttől, lehullanak a mélybe)-Horatius
Nevelésről és erdészetről írt műveinek kézirata
Gr. Toldalagi Viktorhoz írt névnapi köszöntő levele 1853-ból
Évkezdésre és évzárásra írt ünnepi beszédei 1835-ből
Eredeti levelei és Kemény Pálról írt nekrológja

Három évvel később, 1887 májusában, Gergely újabb emléktárgyakat hozott a Kollégiumnak. Elhozta azt a ládát, amellyel Farkast szülei az enyedi Kollégiumba küldték, habár Farkas ezt neki ajándékozta. A láda 59 cm hosszú, 26 cm széles és 21 cm magas. Farkas a láda belsejébe a következőket írta: „Bolyai Gergelyé e láda, mellyel hetedfél éves koromban Enyedre küldöttek kedves emlékezetű szüleim s nem csak a láda, hanem a benne levők is övéi." A Kollégiumban kegyelettel őrizték ezt a kis faládát, amelybe kincset érő írásait és egyéb emlékeit helyezték. Gergely még apjának következő emléktárgyait adta a Kollégiumnak:

Két darab aquarel ifjúkori festményét
Szem és más különböző orvosi receptjeit
Egy borotváját és ennek fenőszíját
Réz körzőit
Fizika, kémia és asztronómia kurzusait
Egy fél, jobb kézre való női kesztyűt, amelyre Farkas a következőket írta: „Édesanyám Pávai Krisztina kesztyűje."
Farkas féltve őrzött 20 fogát, amelyhez a következőket írta: „60 évig megvolt mind a fogam s nem fájt. Odvas csak egy volt, s az is félszázadig tartott fájdalom nélkül..."
Elefántcsont burnótos kerek szelencéjét

A Kollégium még beszerezte Farkas nyomtatott műveit, nyugalmaztatási levelét és bizonyítványai. Ezeket a többi emléktárgy mellé tették.

A gyűjtemény 1911-ben felbecsülhetetlen értékekkel gazdagodik: Farkas koponyájával és János koponyájának megmaradt kis darabjával. Schmidt Ferenc, a Bolyaiak elismertetésének legeredményesebb harcosa, 1893-ban leutazik Marosvásárhelyre, hogy Bolyai János jeltelen sírját felkutassa. Szerencsére akkor még életben volt Szőts Júlia, aki Jánost utolsó napjaiban gondozta, és meg tudta mutatni a helyet, ahova temették. Schmidt törekvéseinek köszönhetően a már teljesen felismerhetetlen sírra sírkövet állítottak. 8 év múlva az illetékes tudományos és közigazgatási szervek elhatározták, hogy egymás mellé temetik a két Bolyait, ami egyben apa és fiú együvé tartozásának felismerését érzékelteti. A hivatalosan megjelent kihantolási jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a két holttest exhumálása 1911. június 7-én történt. A két sírt felnyitották, és maradványaikat, a koponyacsontokon kívül, egy-egy érckoporsóba helyezték. A koponyacsontokat Hinst Elek korházi főorvos vette át azzal a kötelezettséggel, hogy megfelelő kezelési eljárások után átadja a Református Kollégiumnak. Időközben a Kollégium a Farkas volt marosvásárhelyi lakóházából beszerezte bútordarabjait és más használati eszközeit ( a ház a Kollégium közelében volt, de sajnos lebontották). Ebben az időben a Kollégiumban már felmerült az az elképzelés, hogy az évek során összegyűjtött Bolyai-ereklyékből egy múzeumot létesítsenek.

1925. június 28-án, a Kollégium 368. évfordulója alkalmából, ünnepségeket rendeztek. Ekkor került sor többek között a véndiákok találkozójára is. Erre az eseményre a Kollégiumban egy alkalmi kiállítást rendeztek, főként a Bolyaiak ereklyéiből, nagyrészt Dékáni Kálmán tudósnak köszönhetően. A kiállítandó tárgyak számára a tárlót egy fiatal asztalos, Bürger Dezső készítette, Ringler Géza tervei szerint. Ő ekkor jelenti ki, hogy egy egész múzeum számára hajlandó berendezést készíteni, ha a Kollégium ilyen közérdekű intézményt létesítene falai között. A kiállítás a következő Bolyai-emléktárgyakat tartalmazta:

A két Bolyai arcképét
János híres temesvári levelét, amelyben közli apjával, hogy „semmiből egy új, más világot" teremtett
Farkas diákládáját, amellyel az enyedi Kollégiumba ment
Farkas íróasztalát, és két székét
A két Bolyai-koponyát
A két Bolyai világhírű műveinek valamennyi létező, majdnem minden idegen nyelvre (Eszperantora is) lefordított kiadványát

A kiállítás magvát képező Bolyai-ereklyék mellett még megtekinthetők voltak: vertezüst halotti emléktáblák, fejedelmi és főuri ősök képmásai, egy Rákóczy kehely, páncélingek, fegyverek és zászlók. A kiállítás sikere felerősítette egy állandó múzeum létrehozásának akaratát.

1937 július 4-én ünnepelték meg a Kollégium fennállásának 380-ik évfordulóját. Az ünnepség gr. Toldalaghi József elnöklésével értekezletté alakult át. A jelenlévők egy Bolyai-pénzalap létesítése mellett döntöttek, amely a tetemes anyagi gondokkal kűzdő Kollégiumot segítené. A legfontosabb döntése az értekezletnek a Kollégium könyvtárának és múzeumának rendezésére vonatkozott. Erre a feladatra gr. Teleki Domokost kérték fel, akinek az irányításával a nyár folyamán befejezték a munkát. A két Bolyai-koponya is méltó elhelyezést kapott a múzeumban. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság ugyanis már régebbtől fogva feladatául tűzte ki, hogy a Bolyai-koponyákat ereklyetartóba foglalja. Miután dr. Czakó József, szanatóriumi igazgató a szükséges pénzfedezetet állta, Fülöp Albert iparművész kivitelében elkészült a kis szekrény, melynek üvegfala mögé helyezték a Bolyaiak koponyáit. Miután a Teleki Domokos vezette csoport feldolgozta a múzeum anyagát, a tanári kar Kováts Benedeket, a Kollégium vallástanárát és könyvtárosát, kérte fel, hogy a múzeumot berendezze. A múzeumot a könyvtár mellé, a mai biológia-labor helyére rendezték be. A tárlókat és szekrényeket Bürger Dezső készítette. Az újjáalakított könyvtár és múzeum hivatalos megnyitója 1937. november 9-én volt. A megnyitót ünnepi istentisztelet vezette be, majd dr. Bernády György, Marosvásárhely polgármestere, ünnepi beszédet tartott. Az ünnepséget közebéd követte.

A múzeum akkori kinézetéről és tartalmáról Markos Andor, a kolozsvári „ Ifjú Erdély" újságírója tudosít, aki 1937. szeptemberében meglátogatta az újonnan létesült múzeumot. A bejárattól balra volt elhelyezve a Bolyai-koponyákat tartó szekrény, majd Farkas székei és asztala következtek. A terem közepén két szekrény volt. Az elsőben a Bolyaiak levelei és munkái voltak láthatók ( Farkas zeneelméleti- és fizikajegyzetei, valamint János katonai- és mérnökkori dolgozatai). A szekrény tulsó felén a Bolyaiak munkáinak magyar, latin és német kiadásait, Farkas szépirodalmi munkáit és gyászjelentését tekinthette meg a látogató. A másik szekrényben Farkas olajfestményei, sakkja, dominója, játékpénzdoboza, továbbá két réz és egy vaskörzője, papírpiramisa, saját készítésű mértani ábrái és anyjának kesztyűje volt. A szekrény másik oldalán a két Gauss-emlékérem, Farkas néhány levele és hivatalos gyászjelentése, János lakbérleti szerződése, valamint a Bolyaiak exhumálásakor talált ruhafoszlányok voltak láthatók. Egy kisebb szekrényben Farkas néhány könyve, borotválkozókészlete és sajátkészítésű szemellenzője volt elhelyezve.

Egy sarokban állott Farkasnak egy sajáttervezésű csempekályhája, amelyre vonatkozólag János a követkőket írja: „Atyám száz meg száz variatióju, mindennemű kemencéket gondolt és rakatott önfelügyelete és igazgatása alatt és részint rakott maga is saját kezeivel, nagy szenvedéllyel, néha egy éjjel tán kettőt is. " A falon az egyetlen hiteles kép Farkasról, amit volt diákja, Szabó János készített, és egy Gauss portré függött. 1938-ban a múzeumban elhelyezték Bolyai János korszakalkotó művét, az Appendixet és júniusban a Kollégium megszerezte azokat a koszorúkat is-dedikált szalagjaikkal együtt, amelyeket 1902-ben a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem kapott, midőn oly méltó módon megünnepelte Bolyai János születésének 100. évfordulóját. A felsorolt tárgyak mellett még láthatók voltak: damaszkuszi pengék, páncélingek, régi, előltőltős, szuronyos puskák és pisztolyok, antik érmék, keselyű múmia, üvegtárlókban a diákoktól elkobzott parittyák, kabátújjba rejthető más garázdaszerek, régi plakátok, címlapok, zászlók - köztük az, amelllyel három évszázaddal azelőtt az elűzött sárospataki főiskola néhány tanára, diákja sok éves bújdosás, hányódás után Marosvásárhelyre érkezett-, a Kollégium saját zászlaja címerrel: kék-fehér angyal, azaz múzsa, könyv, lúdtoll és az alapítási évszám-1557.

1948-ban központi rendeletre államosították a Református Kollégiumot. Az államosítás után a múzeum anyagát kihordták a folyosóra és az értékes Bolyai-emléktárgyak egy évig ott voltak gondozatlanul hagyva. A múzeumot az elkövetkező három évben visszahelyezték, új tárgyakkal bővítve. Erre onnan következtettem, hogy Dr. Farczády Elek, 1952. december 12-én a Könyvtárosok Tájékoztatója című folyóíratban közölt cikkében részben bemutatja a múzeumot. Az eddig is kiállított tárgyak mellé még elhelyezték Farkas gondosan megörzött fogait; fapoharát, amelybe elégetett verseinek hamvát tette (középső, első szekrény). A középen található, második szekrénybe, elhelyezték Farkas Tentamenjének és János Appendixének a Magyar Tudományos Akadémia által, 1902-ben kiadott díszkpéldányait. A csempekályhával szembe felállítottak egy szekrényt, amely János 10467 kéziratát tartalmazta és a koponyákat tartalmazó üvegszekrény a bal fal közepére került.

2. A Múzeum a Teleki-Tékában

1955-ben ünnepelte a Kollégium, fennállásának 400. évfordulóját. Ekkor a könyvtárt és a Bolyai-múzeumot eltávolították a Kollégiumból és átszállították a Teleki Tékába. A Teleki Téka II. bejáratát azelőtt már befalazták és az így létesült helységbe rendezték be a Bolyai-Múzeumot. A Kollégium könyvtárából átszállított könyvek a Teleki-könyvtárba kerültek.

3. A mai Bolyai-Múzeum

Az első négy tárló Bolyai Farkastól megmaradt emléktárgyakat tartalmaz.

I. tárló:

Régi képek: - Farkas szülőfaluja, Bolya község

- a nagyenyedi Betlehen Gábor Kollégium ( Farkas itt kezdte tanulmányait)
- a kolozsvári volt Református Kollégium ( itt tanult 1790 és 1795 között)
- a göttingeni egyetem

Farkas használati tárgyai: két ollója, borotvakészlete, kése és egy bicskája, valamint két réz- és egy vaskörzője.

II. tárló:

Farkas édesanyjának kesztyűje
Farkas sakkja, dominója és műpénz-játéka
Saját készítésű szemvédője
Farkas fogai

III. tárló:

Bolyai Farkas matematikai munkássága:
- Az arithmetica eleje ( 1830- a Kollégium nyomdájában készült)
- Űrtan eleje kezdőknek
- Kurzer Grundniss ( 1851-es kiadás)
- Az arithmeticának, geometriának és physikának eleje ( első kötet, 1854-es kiadás)
- Arithmetica eleje kezdőknek
- Tentamen ( első, marosvásárhelyi kiadás 1832-ből)
- A Tentamen második, budapesti kiadása (1897), amit a Kollégiumnak Schmidt Ferencz adott 1897. november 13-án
IV. tárló:
Bolyai Farkas szépirodalmi munkássága:
- Öt szomorú játék, írta egy hazafi (1817-ben írta)
- Pope próbatétele az emberről ( angolból fordította, 1819-ben)
- A páriszi per (1817)

Ugyancsak itt található Farkas zenészeti műve ( 1913-ban adták ki Budapesten), erdészeti munkája ( a Kollégium könyvtárának adta Lénárt Jószef 1916. július 10-én), elégetett verseinek hamva egy fapohárban, kályhaépítéssel kapcsolatos tervei, végrendelete és gyászjelentése. Itt tekinthetó meg a két Gauss emlékérem, valamint azon levelek könyvbe foglalt gyűjteménye, amelyeket Gauss és Farkas váltott egymással ( a könyvet 1899-ben, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia adta ki, a Kollégiumnak Schmidt Ferencz adta).

A bal fal mentén ez a négy tárló található. Következik egy kis állványon Bolyai Farkas diákládája, amivel szülei az enyedi Kollégiumba küldték, sajáttervezésű kályhája, íróasztala és székei, valamint egy általa tervezett öntöttvas kályha. Az íróasztalon néhány matematikai jegyzete, írótolla és gyertyatartója található. A fent felsorolt tárgyak az 2-es képmellékleten láthatók.
A jobb, bejárattal szembeni fal mentén Bolyai János megmaradt tárgyai vannak 3 tárlóba elhelyezve. A tárlók balról jobbra haladva:

I. tárló:

kép Bolyai János kolozsvári szülőházáról
Bolyai János által készített és használt mértani idomok
Bolyai János körzőkészlete
hegedűjének fényképe
dokumentumok János haláláról

II.tárló:

Bolyai János főművének, az Appendixnek kéziratos címlapja
Bolyai János első feljegyzései a párhuzamosokról
Az Appendix 1832-es, marosvásárhelyi kiadása
Responsio, komplex számokkal kapcsolatos dolgozatának első oldala

III. tárló:

Üdvtan című filozófiai munkájának első címlapterve
Részletek János leveleiből
Az Appendix különböző kiadásai ( latin, orosz, német, francia, angol, román, magyar)
Bolyai Jánosról megjelent könyvek: Bolyai János vallomásai ( a múzeumnak Benkő Samu adományozta 1969. február 4-én), Weszely Tibor: Bolyai János matematikai munkássága, Kiss Elemér: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából (1999), Benkő András: A Bolyaiak zeneelmélete.

A második és harmadik tárló között Ősze András: A két Bolyai szobra található. A fal jobb sarkában áll a Bolyai-koponyákat tartó állvány.
A baloldali falon található képek: Bolyai Farkas hiteles arcképe, egy önarcképe, Bolyai Farkas a ravatalon, a Bolyaiak háza Marosvásárhelyen és Farkas két festménye.

A jobboldai falon János geometriájának részletes bemutatása, valamint Bordy András: A két Bolyai festménye található. A festmény, a kis szobor és a koponyákat tartó szekrény a 3-as képmellékleten látható.

A terem közepén egy fekete, fából esztergált pszeudoszféra-modell található, amely a nem-euklideszi geometriának egy mintája.
Néhány tárgy nincs kiállítva a múzeumban, ezeket a Tékában egy páncélszekrényben őrzik: János eredeti levelei, a kihantoláskor talált mellényének maradványai, illetve néhány matematikai dolgozata, jegyzete.
A János megmaradt koponyájáról egy marosvásárhelyi költő verset is írt:

Székely János: A koponyacsont

Ím, itt a csont, mely ötven éven át A sírok minden mocskait beszívta. Nézd: de leletként őrzi még a ritka Nagy agyvelő pár domborzatát.	Csak ez maradt, e furcsa csontszilánk, E tőrt edény, mely ívesen homorlott, S a gondolat, mely egykor benne forrott, Hogy fényt árasszon máig is reánk.
Építsd fel hát e csont köré alakját, Találd ki végre szép, magányos arcát E hímporos, nagy délutáni csendben.	Mert ecsetre se vette azt a század, Ki új világot alkotott magának, És igaza volt mindenekkel szemben.

LIP6 Seminar: Hot topics in artificial learning, web 2.0 and data analysis

2009-03-26T13:15:00.000-07:00

Today, 26 march 2009, I participated together with a collegue in a seminar event organized by LIP6.
A report about this intersting event can be downloaded from my home page, here.

The Messenger

2009-03-10T15:01:00.001-07:00

A lot of people use messenger applications today. They think they know how to use it.
Yet, this is far from reality. I think messenger has become a real communication interface, and needs a policy, like the phone.

Let's define a policy for the IM applications. A policy is a set of rules that should apply in case of using a messenger application.

1. Availability
When I am available on a messenger system (Yahoo, MSN, Google), this means i have a communication intention. Then, if somebody contacts me, i answer.
2. Non-availability
I might be connected, yet not available. Or, available, but for a specific list of persons. This could well be the list of persons very close to me. In this case, i put myself in invisible to others. This is better then not answering.
3. Status updates
I take my time to modify my status if my availability changes. This is useful for people who want to have a moment with you. Do not engage yourself in a communication if you are before a big event. Do not engage in a communication when you know you will be interrupted several times by external stimuli (lunch is ready, boyfriend arrives or other issues).

The most important issue here is to have in mind the fact that being available means that you have a communication intention. So please answer incoming messages.
Yes, my friends, online status does not only mean that you "observe" your social network. It means that you are part of it. So please take a moment and think about these policy rules. It would make messenger a better experience for everybody.

Facebook v. Twitter 2

2009-03-07T14:35:00.000-08:00

On my way back to the wonderful city of Paris, i am thinking about this social phenomena of web 2.0 : the Social Networks. My issue for today is how to benefit from your social network. Imagine the following: I have a close friend, who refuses to subsribe to a social networking service. She or He says that it is not necessary because she/he prefers real, f2f encounters. Now the challenge is obvious: how do I convince her/him that it is actually worth having an account on such a service?
First, I think I should convince myself. Yes, if you want to convince others, it is quite important to be convinced (it is like religion…).
So, let’s get convinced that Facebook is useful. I have 188 friends on Facebook. Another 200 on Hi5. Another 200 or more on a Hungarian social network (iwiw). This makes a total of 600. At least 50% of them are so distant that I never met or I met once. Let’s say I have 20 close friends from this 600. Each social network is a walled garden: my friends in HI5 are different from those in Facebook and iwiw. Also, it is quite usual that I have the same friend in several websites. Of course in each one with a completely different profile, personal information and so on (in one he can be married, in the other seeking a partner etc…). Personally, I have more interest in Facebook, although some close friends are on Hi5. This has a direct consequence: I update my profile more on Facebook and thus Hi5 is neglected. It is a complete waste of time to do both. There is no synchronization.
Another thing is that it is impossible to follow each friend. You have to filter and this has another consequence: sometimes you miss important things.
Now, let’s examine another aspect of walled gardens. Since I strongly believe that a social network has a life cycle (a birth, saturation and a death), this means that there is a moment when you stop adding new friends. In the beginning you add a new friend each day, then each week, each month and each year. Ok this is a bit exaggerated, I know, but I think you get the point (I will make a mathematical model of this one day).
The direct consequence of this life cycle and walled garden aspect is that finally you realize that you keep contact only with your closest friends. You share data, you comment photos of people you know closely. Weren’t your expectation when making your profile to meet NEW people? Maybe.

As you would expect, I will now talk about Twitter.
First, it is not a walled garden. It is open, there is no social network. Tweets of people you follow are in front but you can make a search of a term, a concept or a tag. Imagine a search “intelligent”. I will have a list of all persons who tweet about this term. Then I can decide to follow them. I am thus connected to NEW people, based on a topic of interest. Those people can also decide to follow me. T
I think Twitter’s main point is this: it is really targeted towards meeting new people. If such functionality would exist in Facebook, it would completely change the experience I think.

I am not claiming here that Facebook is not interesting. I think it really is. It helps you keep in touch with people you know. Ok, with people you know closely…
What I am saying is that this is not enough. Contrarily to Facebook, Twitter does not have a life cycle, because it is not a closed system (and thus the energy is not constant).

So my conclusion is that if one asked my “Should I make a Facebook account”, I would say “Yes, it will help keep in touch with people you know”. But then I would add: “But try also Twitter, is will bring to you the real social networking experience, create new social ties and keep you constantly fresh”.
You can follow me on twitter here :
http://www.twitter.com/jstan

I am thinking that I would be quite nice if there were some automatic intelligence behind an activity that would tag it. For example when finishing this blog, it would automatically add my location, my social environment or other data. This would increase my experience in information retrieval.
For example for this blog:
#Location: somewhere close to Massy
#Social Environment: in a group (meaning I am not alone)
#Status: in the TGV (this can be retrieved from my calendar)

I already implemented this for my twitter updates from the mobile phone (they are tagged with location and social environment). What the real usefulness of this, I am still searching. But I think it can give a kind of increased user experience towards these systems. And of course it would allow automatic categorisation of blogs, tweets etc according to one of the tags.

Facebook v. Twitter

2009-02-28T14:07:00.001-08:00

I think i can call myself a web 2.0 geek. I have several accounts on most popular social networking sites (SNS), I use FeedDeamon, I have a Twitter account and in am doing research i the field.
Today, i would like to talk about Facebook and Twitter. I will make a kind of comparison of usage and will try to show why i think twitter/microblogging will explode in the near future.
I think an important aspect about social networks is the fact that they have a life cycle. Indeed, everything in the nature has a life cycle, starting with a birth, a growth and a death. How is this in a social network? Well, of course a social network has a birth. This is when you create your account. You start adding friends, checking photos or status messages of your friends, commenting, playing with the hundreds of applications. Then, there is a next step, which i would call the critical mass or moment. The definition of this is the moment when you get bored. You discover that your network is not moving, not dynamic. Very few people upload pictures, pictures are few times telling a story for you, status message updates are hard to follow. This is the moment when you are saturated. You have a huge social network, but you do not see real benefits from it. It is becoming a drog, since you check it several times a day, each time you expect that you will discover something new about your friends, but yet, it is the same as yesterday! It is static. People expect to discover new things all the time. I think one of the reasons why these social networks cannot be highly dynamic is the complex nature of human relationships.
People are afraid to share their lives with everybody. We see the immediate need of filtering. I want to share a picture with X, Y, Z. Or a status update with A, B, C. What i would like to point out here is that social networks have a life cycle. I think it is important to know. When you reach the critical mass, don't be afraid to start rebuilding your network.
Ok, let's talk about Twitter, the most popular instance of microblogging. My discourse will be not long, i will just explain why i like it. First, it is simple. You write 140 characters long updates about your activity. You find something interesting on the web, you tweet the link. You want to share your activity, you tweet, you have a feeling, impression, idea, you just tweet. You have followers and you can follow people. What is extraordinary is that it is dynamic. Each time i connect to my twitter, even if it is in a 5 minutes interval, i will find something new. Twitter is what i would call the real-time blog. An incredible real-time placeholder of activity in the world. (I prefer not to talk about the amazing explosion this caused in the data mining community, but you can guess i think).
I will be curious to see how the concept will evolve and will keep you updated with my toughts about it.

A messenger

2009-02-25T00:53:00.001-08:00

Arrol szeretnek ma irni, varva a repulore Parizsba Madridbol, hogy mennyire kezdem egyre jobban kilatasba helyezni, hogy abbahagyom a messengerezest.
Nos, ennek tobb oka van. Talan az elso az lenne, hogy sokszor a falaknak beszelek. Regi, jo ismerosok, akikkel sok kozos elmenyunk van, nem hajlandoak 5 percet szakitni, hogy valaszoljanak egy tipikus, hetkoznapi kerdesre: "Hogy vagy? Mi ujsag?". Masok pedig ugymond lathatatlanok. Ez egy nagyszeru modja annak ugyebar, hogy kiszurjuk: veled akarok beszelni, de veled NEM. Ha lathatatlanok vagyunk, akkor mi ertelme egyaltalan az egesznek, kedves barataim? A messenger lenyege a kapcsolattartas, a tavolsag legyozese. Vagy talan egy hatalmas idoveszteseg?
Ha valaki online es nem valaszol neked, rossz erzes. Rogton arra gondolsz, valamivel megsertetted? Ha 5 perc ideje sincs honapok ota rad, hat nevezheto ez baratsagnak? Termeszetesen nem.
Talan arra gondolunk, nincs ertelme vele tartsam a kapcsolatot, mert nincs belole semmi nyeresegem. Elfelejtjuk a multat. Nincs idonk apolni olyan kapcsolatokat, amelyekbol nincs semmi rovid tavu haszon. Ez a valosag, kedves barataim.

En azt gondolom, hogy fontos viszonozni azt, ha valaki gondol rank. Mindenki nagyon foglalt, tanul, dolgozik, kapcsolatot apol satobbi. Neha kell tudni 5 percet szakitani egymasra. Nem tobbet, hanem 5ot. Erdemes, sosem lehet tudni mikor lesz szukseg egy regi ismerosre, baratra, meg akkor is ha most esetleg ez nagyon utopikusnak tunik.

De termeszetesen elfogadom azok hozzaallasat, akik erre nem hajlandoak. Elfogadom azt, hogy semmi haszon forrasa nem vagyok a szamukra, meg akkor is ha regebb ez teljesen maskepp volt. Fogadjak hat ok is el azt, hogy szamomra a baratsag veluk ezennel veget ert.

Karacsonyi gondolatok

2008-12-22T15:04:00.001-08:00

Karacsony elott nehany nappal azon gondolkoztam, mi is a karacsony uzenete, jelentosege 2008ban.
Mindenki rohan vasarolni ajandekokat, fenyofat, diszeket. Embereket latni aruhazakban hatalmas bevasarlo kocsikkal es listakkal.
De vajon csak ez a karacsony? Nem-e valami mas?
Most nem akarok a vallasi jelentosegerol irni. Mert azt mondanak a kedves olvasoim, hogy regimodi vagyok. Tisztelet a kivetelnek, tudom, hogy van.
A karacsony ma, 2008ban egyfajta belso elgondolkozas idoszaka lehet. Gondolkozzunk el azon, hogyan lehetunk jobb emberek. Hogyan tudunk jobban odafigyelni masokra. Hogyan tudunk megszabadulni a vilagi idealoktol, mint peldaul a penz. Hogyan tudunk ez idoszak alatt kisse befele fordulni es elgondolkozni azon, hogy mik is az en valodi ertekeim. En peldaul ebben az idoszakban minel tobb ismerossel probalom felvenni a kapcsolatot. Idot szanok erdeklodni. Mit csinalsz? Hogy vagy? Szokasos kerdesek. Nem mindig kapok valaszt. A szocialis halozatok vilagaban egy ilyen jellegu email mar valosaggal botranyos. Ezelott 3 evvel meg nem volt az.
En mindig valaszolok ha valaki erdeklodik felolem. Ertekelem az erdeklodest.
Talan ez a karacsony uzenete. Ertekeljuk egymast. Mindenki olyan amilyen, de keruljunk kozelebb karacsonykor. Csaladban, baratok kozott, munkahelyen.
Talan ez a karacsony uzenete a vilagi emberek szamara.

Back in Lyon

2008-11-15T06:23:00.000-08:00

A TGV-ben vagyok Lyonbol Parizsba korulbelul az ut felenel. Altalaban sosem jon ossze nekem egy csendes, nyugodt utazas. Vagy egy parral szemben ulok, akik raadasul a kapcsolat abban a szakaszaban vannak, amikor meg minden erintes kulonos erzeseket kelt es hat ezt egesz uton gyakoroljak is, vagy pedig egy idos szemely melle ulok, aki percenkent megkerdezi, hogy hany ora. Nos, most sem volt nagyobb szerencsem. Egy kisgyerek ul szemben velem az apukajaval. Nincs ezzel semmi baj, csak eppen a gyerek olvasni tanul egesz uton. Es hat hangosan betuzket egy konyvbol, ami egy felora utan mar elegge idegesito lehet. A fullhallgatom pedig nyugdijas, mert hat lemerult a telefonom. Es a gepen nincs semmi zene, mar hat nem az otthoni.

Harom napot toltottem Lyonban. Es mennyi elmeny ez a harom nap alatt. A legnagyobb elmeny nem az, hogy latod ezt es ezt az epuletet, amit 5 evig korulbelul minden hetvegen lattal mar. Szamomra inkabb az volt igazi elmeny, hogy lattam bizonyos embereket akik kulonbozo okokbol nagyon kozel kerultek hozzam.

Lattam azt a koldust, akit ezelott 3 evvel, amikor egy nyarat a Hotel de Ville mellett laktam, minden reggel es este lattam. Ugyanazon a szeken, ugyanabban a ruhaban. Viszont azota megkopaszodott. Es mar nem emlekezett ram...

Lattam a kis pizzazot, ahol azt hiszem a legfinomabb pizzat sutik az egesz vilagon. Mikor ott laktam, amikor csak tudtam onnan vettem a pizzat (Chèvre, azaz sajtosat).

Es meg sokmindent lattam, helyeket, embereket akikhez kozel kerultem az egyetemi evek alatt.

Micsoda orom amikor ezek az emlekek ujbol valosagga valnak!

Quelle immense joie quand les souvenirs redeviennent réalité!

Ez a harom nap alatt, bar tobbnyire napkozben Saint Etienneben voltam, sikerult metrozzak, buszozzak es villamosozzak is Lyonban. A villamosokban kis teveket szereltek, amin hireket, idojarasjelentest es sporthireket mutatnak az utasoknak. A metro most unnepelte 30. szuletesnapjat Lyonban (Ebbol a 30bol en is vezettem 3at!).

Ez a 3 nap alatt tobb kellemes meglepetes is ert.

Elsokent szeretnem emliteni, hogy egy kedves ismerosom, akinek az ertekrendje azt gondolom mindenkinek peldamutato, sikeresen ledoktoralt. Ime ez a kis varos, Vasarhely, ujabb doktorral buszkelkedhet! Hat legyunk is buszkek ra! Gratulalok, Szilard es tovabbi sikereket! Félicitations! Talan bizonyos mertekben a sors akarta igy, hogy azon a napon amikor Vasarhelynek egy ujabb doktora szuletik, egy ujabb szemely is lepjen erre a gorongyos utra. Rolam van szo, szerdan kezdtem el a doktori tanulmanyokat.

Tovabba, szeretnem megkoszonni mindenkinek, akik felkoszontottek szuletesnapom alkalmabol. Nehany szot errol. Manapsag ugye szinte mindenki az en korosztalyombol tagja egy kozossegi oldalnak, ahol ugye a rendszer kijelzi kinek mikor van szuletesnapja. Igy hat minden baratod latja, hogy neked tegyuk fel holnap vagy holnaputan van a szuletesnapod. Nem is kell tehat emlekezni, egyszeruen egy kis uzenetet kell kuldeni. Iden ert kellemes es kevesbe kellemes meglepetes is ezt az esemenyt illetoen.

Egy konyvet olvasok eppen es ezert is hagyom abba a blogirast, mert vonzz vissza a konyv cselekmenye. Mindenkinek ajanlom:

Stephen Clarke: Merde Actually

Claude Monet: Nympheas

2008-08-17T04:49:00.001-07:00

Eleg hosszu ido telt el miota Parizsban lakom, 6 honap. Megsem jott ossze valahogy, hogy elmenjek az Orangerie muzeumba. Valahogy nincs ennek a muzeumnak akkora hirneve, mint peldaul a Louvre, Orsay. Penteken viszont osszejott es hat csodalatos elmeny volt.
A parizsi Orangerie muzeumban talalhato 8 Claude Monet tavirozsa festmeny. Ket kor alaku teremben foglalnak helyet, mindegyikben negy. A falak mindenhol feherre vannak festve es fentrol szurodik be a napfeny. Mindez egy nagyon szep fenyhatast kelt.
Talan festmeny meg sosem hatott igy ram. Sem a Mona Lisa, sem El Greco, sem Van Gogh, sem Sisley. Ezekben a tavirozsakban van valami kulonleges. Akarhanyszor pillantod meg a festmenyt, felfedezel valami ujat, valamit amit eddig meg nem lattal. Akarhanyszor mesz be ezekbe a termekbe, mintha eloszor lepnel be. Azt gondolom ez az imresszionizmus. Ezek a festmenyek, mint egy forras, ozonlik magukbol az imressziokat, az erzeseket, hangulatokat, szineket, fenyeket es hangokat.
Most voltam eloszor, de azt hiszem meg sokszor elmegyek.
Kovetkezzenek hat a kepek...